Szunyoghy András Ünnep

Leírás

Szunyoghy András rajzának stílusára az ironikus, gunyoros és groteszk vonások jellemzők, amelyekhez az alkotó a commedia dell’arte-ből: egy, a 16. század közepén Itáliában kialakult, rögtönzött színjáték műfajából meríti szimbólumait és kellékeit. Színjátékszerű elemeket is bemutató grafikáján ugyanakkor megjelennek a pontos megfigyelésen alapuló természeti és figurális elemek. Szunyoghy, bélyegtervező és grafikus lévén, nagy műgonddal és precizitással készítette tusrajzát, amely egy bizzar ünnep jeleneteit ábrázolja. Parasztházak előtt felhúzott, magas, paravánszerű építmény ad teret az eseménydús ünnepségnek, amelynek középpontjában vásári színpad áll, deszkáin maszkot viselő figurák előadása zajlik. Álarcot nem csak ők, hanem a kép valamennyi szereplője visel. A nézők egy része a színpadon táncoló figurát nézi, mások inkább a paravánfalon lógó erotikus töltetű képeket. Csupán egy alak zárja ki magát a felszabadult mulatozás hevéből, a nádfedeles házikó kéményén ülő meztelen férfi, aki egy elpusztult gólya tetemét lógatja kezében, miközben búskomoran mered maga elé. Sokáig lehet nézni Szunyoghy rajzát, amelyen groteszk és valóságos jelenetek sorakoznak egy kompozícióba sűrítve, úgy, ahogy Brueghel Flamand közmondások című festményén. Szunyoghy sokszereplős rajza a korabeli népi mulatságok hangulatát idézi, egy olyan falusi közösségi élményét, amely a középkorban terjedt el. Az Ünnep mulatozóinak egy része bizarr ellentétként korunk ruházatát viseli, és ezzel időtlenné válik a kép. A virtuóz rajz egyszerre meghökkentő, humoros és rezignált életbölcsességről tanúskodó. Szunyoghy András művészi életútját a grafikai technikák magas szintű elsajátítása és alkalmazása, az ember és a természet iránti érdeklődés jellemzi. Ünnep című tusrajza rajztanári munkásságán túlmutat, sajátos grafikusi stílusról árulkodik.

Részletek